Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2015.10.29

Omen - Jelen

 


Ahogyan vagyunk, szabadon, őszintén

Szőke volt, a válláig sem ért a haja, én meg arra gondoltam, hogy hosszú sötétbarnának képzeltem, de mit tudhatom én milyen formában kell találkoznunk, vagy hogy mikor, vagy hol. Hajnalodott, fáradt voltam, messze mindentől, nem értettem hogy kerültek mellénk a többiek, és mit akar tőlem pont ő aki szőke, és beszél. Hozzám. Nehéz elhinni. Énekel valamit valakiről, akit a csillaga hív, aztán egy másik dalt angolul, ami nagyon hasonlít az előző történethez, de ez állítólag Guns n' Roses. Csodálkozom, hogy mégsem ismerem fel. A Queen gitárosa írta a meg nem született lánytestvéréhez Sail Away Sweet Sister címmel, ebből énekelgetett Axl Rose a koncertjeiken a Sweet Child O' Mine előtt. "...always be in love with you" erre emlékeztem az egészből. Volt még ez a másik dal, ami úgy kezdődik, hogy "Nővéred üzeni, hogy nem megy többet haza..." és van benne az a rész is, hogy "Azt mondta szeret, és tudja hogy te érted." A címe az, hogy Csillaga hívja. Ez az a két dal ettől a három előadótól, ami egyetlen ponton kapcsolódott össze valamikor nem sokkal az éjszaka leköszöntével, a poros utak végtelen hosszú szakaszán, az én álmos és hitetlenkedő fejemben. 

Volt úgy, hogy nem megyek tovább.

Annyira fáradt vagyok, olyan kimerült, felmérhetetlen távolságra bármitől, és nem csak én érzek így, ezért megállunk. Ülök a földön, ő meg fekszik, és a lábamra hajtja a fejét. Teljesen idegen. Nem baj ugye? Azt hiszem nem. Úgy teszek, mintha tudnám kezelni a helyzetet. Tovább kell menni, pedig ott lett volna jobb meghalni. Annyi mindent mesélt magáról, és én nem emlékszem már miket. Mit csinál, hol tanul, honnan került ide, kik a barátai akik ugyanúgy jönnek, de nem beszélnek. Nincs is már senki másban annyi erő, hogy megszólalni képes legyen, csak benne. Úgy jön, mintha nem is lábakon járna, vagy mintha másképp hatna rá a gravitáció. Az idő minden pillanatában az abszolút csodát látja, nyilván azzal töltődik, mi mástól lehetne benne ennyi energia. Ugyan azok az akkordjai. Mondja, de nem tudtam figyelni melyik két dalról beszélt, mert a lépésekre koncentráltam, meg a levegővételre. Most ha fogom a D-t, aztán a C-t meg a G-t ami visszatér majd D-re, most sem tudom az agyam melyik számomra is ismeretlen részei tartogatták ezt az emléket, ami képes volt felismertetni bennem azt a két dalt. Akkor amikor még azt sem tudtam hol kell leszorítani azokat a húrokat, mikor még azt sem tudtam mi a címe annak a másik dalnak, valahogy észrevétlenül is létrejött ez a kapcsolat. Ki tudja előtte és utána mennyiféle változatban szólaltak meg éppen ezek az akkordok, pont ebben a sorrendben, és hogy akárhány év múlva milyen dalokhoz kötődnek majd. Nekem az a címe, hogy A jóság nem véd, Axl Rose meg úgy szeretne rá emlékezni, hogy ők írták a Sweet Child O' Mine-t. 

Ötezer éves múltam. Mit ígérhetsz még?

Figyelek tényleg, szeretném ha látná, hogy érdekel, érdekel ha belehalok is. Próbálok bólogatni, próbálok nem összeesni, próbálok úgy menni, hogy mindez ne látszódjon rajtam. Miket hallgatok? Én leginkább mélyen hallgatok, de kinyögöm azt az egyet, amit a legjobban szeretek. Látom ennyi nem lesz elég, mit is mondhatnék...vannak posztereim. Mindenfélék. Ha innen eljutunk bármeddig élve, onnan én már nem lakok messze, és ő kíváncsi rá. Korán reggel lett, világos, és kihalt. Ez a szobám. A falakon a világ legnagyobb posztereivel, letépett koncertplakátokkal. Amik már nem fértek ki a szekrények oldalára, sem az ajtók belső felére, azok meg összehajtogatva egymáson itt. Mutatom, ő meg nézi, hogy igen, ezek valóban poszterek. Mosolyog, köszön anyámnak, aztán megígéri, hogy majd jön. Messze lakik, nem tudja mikor, de majd jön. Lehet mondtam magamnak olyasmit, hogy hiába is várnám, lehet mások is mondták eleget. Lehet előtte nem ismertem senkit, aki meg akart ismerni. Engem, aki vagyok. Nem emlékszem rá mennyi idő telt el, arra sem hogy akkor vártam-e még egyáltalán, de jött. Kazettákat hozott. Ez tetszeni fog, ez Megadeth. Ez hasonló ahhoz amit szeretsz. Hogy lehet valami ahhoz hasonló? Azért szeretem mert olyan. Különben meg honnan is tudhatná? Valami ilyesmit gondoltam azt hiszem, de csak néztem érdeklődően és bólogattam. A borítón pelenkás babák lógnak a lábuknál felcsipeszelve hosszú szárítókötélre. Jövő nyáron fogom hallgatni, talán két- vagy háromszázszor. Elalváshoz leginkább.


Szólj, mit akarsz! Hogyan égjünk el?


Néha jó lenne látni azt a tervet, rajta a nevünkkel meg a dátumokkal. Visszakérdezni. Ez most tényleg szükséges lesz itt? Komolyan gondoltad? Elronthatom egyáltalán? Nem szólnál közbe? Nem tennél valamit? Módosíthatnánk néhány jelentéktelen részleten, én még a pillangó szárnyán a kis porszem sem vagyok. Mit számított volna, ha néhány perccel többet kapok? Oldalba bökhetnél, bokán rúghatnál, küldhettél volna bármilyen apró jelet, de nem. Csak azt a borítót láttam a tőrre tekeredett kígyóval meg azzal a pengeéles acélbetűkkel villanó Omen felirattal... Nézem a címét, Brutális tangó. Brutális egy címválasztás. "Érezz úgy, hogy érezzem, ölelésed égessen." Nem éreztem. De akartam ezt az érzést. Keresni fogom ezt az érzést. A szöveget hallgatva, láttam a nyomaimat a hóban. Nem olyan rég járhattam erre. Sötét, vékony törzsű fák szegélyezte ösvényen. Csak pár perc és betakarja a hó, én meg nem fogok rá emlékezni, hogy itt voltam. A kazettán az egész hangminőség olyan volt, hogy éppen csak el lehetett viselni. Erre jött a túlontúl torzított gitár, a visító szólók, az elképzelhetetlen sebességre kapcsolt dobokkal. "Vadak, csúnyák, hangosak, kérni máris túl büszkék" vagyis tökéletes az egész, ahogy van.


Visz a hullám, sodor az áradat, ami nincsen azt képzelem


Volt már akkor Anarchia, Koncert, és Jelek album is, de én csak később szereztem be ezeket. Az Anarchiáról talán a Szelíden című dal volt a legismertebb. Ez elég összeborulós, de a metálon innen is van az embernek szíve, nem olyan nagy baj ha néha megvillantjuk. Jó látni, hogy dobog még, hús, vér, meg minden, aztán visszarakjuk a mellkasunkba, körülnézünk, remélve, hogy senki nem látott semmit, és megyünk tovább. Jobban kellett volna figyelnem erre a szövegre. Amit a legtöbbet hallgattam, és amire a legtöbbet ugráltam az a Valakit várok daluk volt. Nem tudom kik kire szoktak várni mikor erről énekelnek, én arra a valakire várok, aki belerakta a fejembe azt a rengeteg sok kérdést, és ezeket a semmirevaló érzeteket, amik láthatatlan dimenziókon lökdösnek át, miközben én ugyanúgy csak egy helyben állok. Lehet ez ugyan az a valaki, aki miatt (ha éppen azokban a másodpercekben nincs megoldandó probléma előttem), állandóan azt hallom, hogy gondolkozz, gondolkozz, gondolkozz, és ha megfeszülök sem tudom, hogy mire kellene rájönnöm. Kevésnek érzem magam hozzá, és nagyon sokkal alsóbbrendű életformának miatta. Akármikor meg tudom magamnak magyarázni, hogy ezeket a dolgokat inkább csak képzelem, de nem használ. Úgyhogy én csak várok. (Igaz, most már írok is róla, ami lehet valami komolyabb probléma előjele itt bent.)


Nem leszek más, mint aki vagyok


Kalapács akkor még nem énekelt senkiről akinek az öltönye nemesen szolid lett volna, de azon a színpadon is láttam, meg egy sokkal kisebben is. A koncert előtt italt kért a bárpultnál, nekem meg ilyen kérdések cikáztak át az agyamon: Tudtad, hogy te vagy Kalapács, a Pokolgép meg az Omen énekese? Magadnak kéred ki az italt, személyesen, itt mellettem tényleg? Aztán próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy valami igazán komoly kérdést tegyek fel, vagy mondjak valami olyat, de olyat, amiből megérti majd mit jelent nekem találkozni vele, amit későbbiekben állandóan felemlegethet akármikor ha megkérdezik tőle melyik rajongója volt rá a legnagyobb hatással élete során, de közben fogy az idő, és mindjárt ha megérzi, hogy a fejemben kérdések próbálnak megfogalmazódni, sarkon fordul és elrohan, ettől meg méginkább nem jutott eszembe semmi amit mondhatnék. Úgyhogy autogram lett belőle. És még ezután sem rohant el, teljesen átlagos sebességgel lépkedett tovább. Szerintem nekem ilyen Wains World-féle nemvagyokráméltó szindrómám van. Énekelhetném hozzá, hogy "nem leszek más mint aki vagyok"  pont eddig a sorig, mert a Jelek albumon a Várom a napot című dalban, ez a rész úgy folytatódik, hogy "szabadon élek, amíg meg nem halok" ami egyáltalán nem lenne igaz rám. Sokféle szabadság létezhet, többféle szinten létezhet, én azt hiszem saját magamat gátolom meg ebben, és percekben tudom meghatározni mikor éreztem valami annak mondhatót. Talán 4 vagy 5 perc, és abból kettő biztosan külső bevitel hatására valósulhatott meg, úgyhogy az nem számít. Legyen jó 3 percem. Igen. Az elég messze van a szabadon élektől, de az is igaz, hogy "az utak vége nem most, és nem itt van". Én ezt az utak szót mindig úgy hallottam, hogy útnak, de a szöveg így van. Lehet benne valami, hogy minden útnak a végére kell érni, nem csak annak, amin mi éppen haladni próbálunk.

A semmiből, a semmibe százezer út vezet

Mutatta a zenéket. Nekem. Ez itt nagyon gitáros (kibetűzhetetlen) Yngwie J. Malmsteen. Azért ebből tényleg megárt a sok. Volt rajta egy klasszikus szerelmes balladaféle, a Prisoner of Your Love. Másfél sor dallamrészlete maradt csak itt. Az szólt végig a fejemben, mikor ültem a padon. Egy korábbin. Mozdulatlanul, szótlanul, még akkor is mikor a vállamra hajtotta a fejét. Még akkor is, mikor úgy tűnt először érzem szabadnak és boldognak magam valaki mellett. Hagytam, hogy elvigye a következő járat. Az idegen illatával, a bőrdzsekijével, a fekete zongorával, amitől mikor játszott rajta nagyon, nagyon messze igyekeztem megállni. Az egyik tesója Nirvana rajongó. Az énekes. Igen. Tavaly. Ez itt az MTV Unplugged. Az meg ott hetekkel később én, egyedül egy dallal, amiről tudom, hogy a részem. Something in the Way. A három felső húr a negyediken, aztán üresen. Ennyi, meg egy alig-dallam ének, ami szinte nem is a füleken át akar hallatódni. Kúszik lassú füstként, egyenesen a legmélyebbre, jobban ismeri az oda vezető utat mint én magam. Kopog, persze csak formaságból, itt már ajtót kell nyitni bármi van. Jött, hogy elmondja mennyire hiányzik valami, amiről észre sem vettem, hogy létezett. "Csak egy narcisztikus fazon képes akkor felfogni a dolgokat mikor már elmúltak." Írta állítólag Cobain a búcsúlevelében. Nekem meg keresnem kell egy szótárat.

Biztos azért választottak, mert olyan vagyok, mint az emberek


Az Idegen anyag albumra 97-ig kellett várnom. Nekem is idegen az anyag, nyoma sincs a régi tartalomnak, nem ismerem fel a zenekart. Mi történt? Egy gitáros csere, és a szöveg. Eddig Horváth Attila írta, most meg Müller Péter Sziámi. Azelőtt fel sem tűnt, hogy ki írja a szövegeket. Ez valamiért mindig csalódást vált ki belőlem, hogy a szövegíró még csak nem is az együttes tagja. Jobb esetben a dalok születésekor még az, és talán ebben az esetben lehet működőképes egy ilyen kapcsolat, de mindig veszít valamit az eredeti tartalmából. A jó előadók meg hozzáadnak persze, de mégsem tud meggyőzni arról, hogy ettől nem fognak félresiklani a dolgok. Mert kihallatszik, kiérződik. Mint az erőszakkal megzenésített versek. A címadó dal valójában a drogokról szól, de az is úgy, mintha valaki szakkönyvekből olvasta volna ki, hogy azok bizony csúnya dolgokat művelhetnek másokkal. Akkoriban kaptam ajándékba egy medált, pont olyat amilyet bárhol lehetett kapni, de ez egyedi volt, kézzel készített, egy kannabisz levélke. Azért hordtam, mert tetszett, egészen megszoktam már, és mikor életemben először egyetlen napra elengedtek a Szigetre, hogy Toy Dollst lássak (és Junkiest meg Lordot), akkor is a nyakamban lógott. Az első 10 percben nem is értettem miért érdeklődik nálam annyi ember, aztán le kellett vennem, mert meguntam a magyarázkodást. 

Szörnyű napod lesz, jelekbe botlasz. Jelek maradtak mindenütt.


Azt hiszem ugyan ebben az évben még eljutottam egy másik fesztiválra, ahol meg kifejezetten drogellenes kampány működött. Ott kedves emberek színes prospektusokkal halmoztak el, csak azért mert nappal a földön aludtam. Ebben az évben annyi különböző fórumon támadtak meg azzal, hogy ne drogozzak, kezdett érdekelni a dolog. Úgy tűnik itt már szinte kötelező használni valamit. Milyen esélyeim lehetnek nekem egy ilyen fesztiválon? Az egyetlen elérhető ital a sör, amit bármennyire is próbáltam megszokni nem ment. Még szomjasan se, sehogy, pedig olcsóbb volt mint az üdítők. A bor. Ha lenne bor, de ez itt a műanyagpohárban nem az. Tömény. Este talán, de az iskolaidőszak alatt begyűjtött vodkanarancsos élményeim még nagyon frissek voltak. Gintonik. Nincs annyi pénzem amennyit meg kellene innom belőle, és még keserű is. A gyógynövényes italokkal csak később fogok megismerkedni. Füvet beszerezni viszont egyszerűbb mint tiszta bergamottos Earl Greyt. Megfontolandó. De eddig úgy tűnik én vagyok a józan fesztiválozó, aki tényleg semmi másért nem megy ilyen helyekre, csak a zene miatt. Erre dílernek, meg drogosnak néznek. Nem annyira bántó, csak érdekes. Akkor már tényleg, nem teljesen mindegy ha észre sem veszik a különbséget? Megelőzés? Azt hittem a drogozás már maga a következmény. Az előzményeknek dobáljatok színes prospektusokat! Félrenézni rossz. Értem? A jóság meg nem véd. Milyen furcsán hangzik. Nem valami erős szöveg. Mit akar mondani? Nem elég ha nem ártok másoknak? Nem elég ha próbálok tisztességesen élni? Mi közöm nekem ehhez a dalhoz? Egyetlen sora sem igaz, egyetlen sora sem.

Milyen érzés, hogy ott állsz
A mindig vesztes oldalon?
Ahol nincs esély, hogy meg ne lásd
A dolgok másik arcát.
Ez egy másik bolygó
És napról napra változik.
Akik élni tudnak, megmaradnak.
Bárcsak megtanulnád.

A jóság nem véd.
Félek, nem tudod még.
A jóság nem véd.
Nem elég.


Tiszta szívű voltál.
Soha nem próbáltad máshogyan.
És egy jó világot építettél
A képzelet határán.
Milyen érzés, mondd el,
Végignézni, hogy lassan összedől,
És az álmaid sorra tűnnek el,
Darabokra hullanak szét.

A jóság nem véd.
Félek, nem hiszed még.
A jóság nem véd.
Az már nem elég.


Tudom, belehalsz inkább,
Mint hogy másképpen kelljen játszanod,
De ez nyomorult játszma és semmi se számít,
Ha máshogy is gondolod még.
Itt most vérre megy minden.
Az a tét, hogy valahogy megmaradj.
És ha gyengének látszol, ha egyedül vagy,
Veszett farkasok szakítanak szét.

A jóság nem véd.
Félek, nem tudod még.
A jóság nem véd.
Nem elég.
A jóság nem véd.
Nem akarod érteni még.
A jóság nem véd.
Ha csak jó vagy, az már nem elég.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bele

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.