Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2015.11.28

Kaukázus - Dalküldős generáció

 


Amíg nem fordul valamerre egyet
 

Mostanában terápiás jelleggel esti sétálós zenehallgatást tartok. Gondolom az állandó szövegelés is hasonló céllal jöhetett bennem létre. Az összes lehetséges, de még ártalmatlan eszközt bevetem magamon, jöhet bármilyen csatornán. :) Viszem a zenét, aztán válogatok mit lenne jó hallgatni útközben. Kellenek rá ismeretlenek is, mert hátha betalál valami. Elég erőltetett egy ötlet, de van még fél órám. Felfelé az úton, lépcsőház előtt a macska, feltűnés nélkül köszönök neki, nézem aki állandóan ott áll bármikor erre járok, látom hogy vagy készül valamire vagy már megtette, nincs gond vele, ártalmatlan. Más az utca mikor lenémulnak az autók, ritmust kap a járás, rajtam keresztül rezonál az összes láthatatlan részecske. Lovasi üvölti " ki van ott bent halló?" én is vele, némán és kifejezéstelenül, csak a hideg levegő vibrál, zongora odacsap, lélegzet visszatart, szívverés, pulzusszám, fékevesztetten, könyörögve, sírva "na ki van o..." jó napot kívánok, fél kiló rozskenyeret szeretnék kérni szeletelve. Persze megnézem. Két húszas, egy tízes meg két ötös, így tudom adni. Köszönöm, viszont látásra! Két lépés, három, és "...tt bent hallóóóó...?" Megszakításos módszer zenehallgatásra. Sok dalt átugrok, nem is tudom mit várok de jön, és a Nyíl című dal formájában jön, nyilván mert másból úgysem értenék. Nem hisz a nyílban azt mondja. Én sem akarok. Fárasztó már nagyon, és semmi értelme az egésznek, sose láttam egyet sem. Csak a suhanás amit érzek. Mostanában nyílzápor van. Alma a fejeken.

 

de a föld üresség az ég szüzesség és nincs olyan, aki kibírja...

Kaukázust nem én hallgattam, az autó hallgatta amiben sokat ültem valamikor régen. 30Y -t is hallgatott, úgyhogy eleinte még összemosódott néhány daluk. Egyszer az egyik koncertre is elmentem csak úgy, de fogalmam sincs melyikre. Ez akkoriban lehetett, mikor elhatároztam, hogy péntekenként megyek bárhová. Azt hittem erre van szükségem, de nem ment. Semmi sem ment már. Feloldódni pohárban, vagy akármi. Próbáltam. Hazafelé együtt énekelni, hogy "elutazunk ketten Angliába", a hangsúlyból tudni kinek mit jelent. Mennyi különböző érzelem ugyan arra a sorra, zavarban vagyok a gondolataik miatt. Nekem semmit sem jelent. Elég sok mindennel vagyok így. Próbálni kell, ha körbeadják oda kell állni, mert én is akarom bármeddig, akármeddig másképp látni, nem gondolni, nem érezni. Az agyamban? A véremben? Hol a hiba? A lejtőn lefelé mindig könnyebb, ezt mondták. Lökdösöm magam alatt a teknőt, de nem gurul, csak áll. Köszönöm tényleg, hogy állandóan fegyelmezve tartod a tudatom, tompíthatatlanul, szünet nélkül! Fáradt vagyok. Miért teszed?  

 

Ez a világ olyan kerek, mér' lennék én szögletesebb...

Aztán a Kaukázus dalok valamivel közelebb kerültek hozzám. Csak az a kevés, nem is kerestem a többit. Akkoriban határoztam el, hogy megküzdök az élettel ahogy kell "A szexuális életünk, képeslapot küld nekünk...", ahogy másoknak is megy ugyanúgy "a nyomtatóban nincs papír, szerelem csak kézzel ír...", és megtanulok vezetni mert már csak nekem nincs jogsim "...övé a fürdés, mosdatás, miénk a lelki gondozás...", rendszerezni, és időben feladni a csekkeket "győztes nemzedék... győztes nemzedék...", bekapcsolódni egy beszélgetésbe ami nem is érdekel "...az igazi underground ellenálló szexuális...", kinyitok bármit mindegy mibe csomagolták "...hallgatóbarátszexuális...", és ebbe nem fognak beleférni a koncertek meg a dalok, "...már nem is szexuális" mert azok csak elterelik a gondolataimat a fontosabb feladatokról. Idővel menni fog, ezt mondom most is bárkinek akit küzdeni látok. Mi mást mondhatnék? 


...a koktélpartikon a sima talpadon a szőnyegbe süppedsz
egy sokadik lábon...

Van az a felső szint amitől ugyanúgy egész nap csak hányni tudtam volna, mint a legalsó szakaszon egy-egy sikeresnek mondható kísérletsorozat után. Igaz, számomra mindkettő egyformán elérhetetlen marad. Nem baj tényleg, nem lenne baj, csak kicsit szeretni tudnám, megszokni talán. Legalább elviselni. Valahol itt a harmadikon, liftre várni felesleges, felmászni fáradságos, a kilátás nem olyan nagy szám, mondjuk ha ugrani kell innen legalább marad még esély, bár ez szándék és nézőpont kérdése. A hétköznapok nem is szürkék, inkább megsárgultak és fényesek, tele ujjlenyomattal, na meg a glitteres gifek. Csipesszel sem, kesztyűben sem... lapozzon kérem, van egy teljes albumunk! A mélypont a teszkó. Tolom a kocsit, nyílik az ajtó. Polcok vannak, és dolgok vannak a polcokon. Gépi felmosó húzza a csíkot, száz éve mostam fel pont ilyen köveket, rosszul vagyok a szagától. Kanyarodni kell, megkerülni, elkerülni, szorul a bal első kerék. Attól félek, egyszer spontán leállok és soha többet nem jutok ki innen. Szól a teszkó rádió. A teszkó rádió észre vette, hogy itt vagyok, látja rajtam, hogy nem sokáig bírom, és a teszkó rádió megkegyelmez nekem. Majdnem fél éven át, amikor csak mentem, a teszkó rádió elviselhető zenére váltott. Néha még előfordul. Lehet, hogy a teszkó rádió dalokat küld nekem. Fogom tudni kezelni a bennem lévő őrület mérsékelt fokozatait.

 

És utána felmegyek az iwiwre

Megnézem, valaki bejelölt-e

Sztriptízre, vagy orálra,

Vagy akármi jöhetne utána

 

De aztán felmegyek a face-re... Olyanok ezek a Kaukázus dalok, annyira aktuálisak tudtak lenni, meglehet tíz évvel később egy szót sem értenek majd belőle. Nekem könnyű, én is akkor voltam majdnem ott. A Hol a rendőrség dal, az olyan aminek a szövegét állandóan át akartam írni. Nem volt gond vele, tényleg ez volt, igazunk van tehát nyugodt lelkiismerettel halomra verhetjük egymást. Csak a dallama miatt jó lett volna rá valami megkínzós-szenvedős, hit me baby one more time-os. Mikor hallgattam a többi dalt, az jutott eszembe, nekem hányszor mondták, hogy: úgyis hiába, másnak erre nincs ideje, vannak ennél fontosabb dolgok amiket ugyanúgy nem tudnak megoldani, senki nem mer mellé állni mert ehhez az emberek túlságosan féltik a mindenféléjüket, nem minden fekete vagy fehér, és ha próbáltad mit értél el vele, mire mentél vele?... azt hitted pont rád...? azt gondolod majd éppen neked...? Ilyeneket mondanak nekem akikről úgy tudom hivatalosan a világon a legjobban szeretnek engem. Igen, nagy kérdés, hogy mire számíthat az ember bárki mástól. 

 

...mindenki tartozik és követel és a sárkányt ott eresztem el...

Az esti terápia után rá is kerestem a Kaukázusra, mert hát a nyíl az nyíl. Feloszlott, tavaly megint összeállt. Új album is lett, milyen jó dolgom van már! Első dal. El se hiszem, jajh, hát eddig hogy nem ismertelek fel? Te, te megcsalt generáció! 

 

Most kell fordítani rajta egyet 

Most fogok ordítani helyetted 

Bazmeg, te mire vitted?

Te rajtam kéred számon ami neked sem sikerülhet 

Bazdmeg, bazdmeg, most fogok ordítani egyet 

A nevedet bazmeg, a felekezet szintúgy

A hegyedet, a terveidet 

A szerepedet, sőt még a szereteted 

Azt is bazmeg, felejtsd el 

Most kell rajta fordítani egyet 

Nem igaz hogy nem érzed 

Most van mindörökké, ez most a valóság bazmeg 

A helyet, a többieket 

Azt az időt nem te választod meg 

Most kell hogy létre jöjjön, most kell, hogy létre jöjjön 

Valami belőled 

Rakd körbe gyertyákkal, meditálj rajta egyet 

Számtalanszor számtalan lehetőség van előtted 

Bazd meg, bazd meg

Azt az egyet ami te vagy, 

Amiben biztos vagy, azt kell megkeresned 

Rimánkodni, fenyegetni és baszogatni és udvarolni neki 

Megszemélyesíteni, méhébe ültetni 

Levetkőztetni, szarrá meditálni, amíg nem fordul valamerre egyet 

Most kell fordítani rajta egyet 

Most fogok ordítani helyetted

 

 

Majdnem 16 éve kijavították a bazdmegemet arra hivatkozva, hogy a baszni szó a főalak vagy mi. Itt most már az is kérdés, hogy d-vel vagy nélküle. Arra jutottam, hogy ahogy hallom úgy lesz. Szerintem a bazmeg a beletörődős, a bazdmeg a zaklatott, és a bazd meg a dühös, úgyhogy műfordítás baz(d)megekből következik:

 

Bazmeg - tényleg sokat jelentett amit mondtál

Bazdmeg, bazdmeg - nincs semmi baj, de van némi félelem

bazmeg - el akartuk hinni amit el akartál hinni

bazmeg - de most annyi is elég lenne, hogy életben maradsz

bazmeg - aztán ki lehet próbálni milyen lehet élni

Bazd meg, bazd meg - amúgy szeretünk mintha lenne más választásunk, csak össze ne roppantson téged bazdmeg

Az utolsó bazdmeg már nem a dal része, bocs.

 

A kérdés, a pont, a nyom zseniális a kereső ember szentimentális

Néha felhőatlaszos elméletekről mesélek a fejemen az almának. Amikor vigasztalódnia kell. Talán megpróbál elhinni belőle valamit, talán számít neki, hogy ha nem is most történik, akkor sem értelmetlen. Azért mégis mindenképp kegyetlen ez ami van, beláthatná néha az is aki kitalálta. Szoktam vezetni. Nem tudok, csak szoktam mert muszáj, majdnem mint a gitárral. Esőcseppek jönnek, bogarak esnek a szélvédőre, párás az üveg, lehúzom résnyire az ablakot, berepül az egyik. Téged most nem küldelek vissza megfagyni. Mert hát olyan vagyok, gond nélkül elhajtanálak, mit érdekel hogy szoktatok elpusztulni, lámpafénytől, pocsolyában, fél órával vagy fél nappal éltek tovább nekem olyan mindegy. De te itt a résen befutottál, mert elhitted hogy túlélheted. Nem tudhatsz rólam mást, nem bízhattál bennem jobban mint a többi, csak meg akartad próbálni, én meg hagytam neked. Talán majd egyszer én is lehetek ilyen bogár, egyszer majd látja a vergődést, a küzdelmet, az érteni akarást, beenged, rámutat, megértem, megszáradok, felmelegszem, kimenekít innen. Mondom az almának, ő meg csak legyint, hogy ja, ja, persze. Beszélsz állandóan ostobaságokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.